Fodor András

1929-ben született Kaposmérőben. Nagyszerű költő, műfordító. Verseit és naplóját olvasva ismerünk rá a köröttünk élő somogyi vidék és az emberek számunkra gyakran láthatatlan, ám a költő szemével és tollával oly szépen ábrázolt apró csodáira. Költészetéről írja Takáts Gyula: „A mában gyökerezik ez a líra. Korunk szorongásában és a lelkek távolodásának útvesztőiben az emberségnek és költészetnek is a célját és értelmét kereső líra”. Életének 1997-ben vetett véget a sors Fonyódon. Fodor András sokat jelent nekünk, méreieknek. Emlékszem, kisiskolás koromban ismertem meg a nevét. Az, mintegy fogalomként élt bennem egész addig, amíg felnőtt fejjel meg nem ismertem magát az embert. A falunkbelit, a földinket, aki oly sokra vitte. Valódi nimbusza volt körünkben. A hősi emlékmű avatásakor, melyen én, mint általános iskolás vettem részt, láttam, ahogy ott áll a fogalom, a mérei ember. Azóta is bármikor, amikor büszkén a könyveibe lapoztam a könyvtárban, a kötet hátáról a mérei ember tekintett rám. Pár évvel ezelőtt, mikor először találkoztam vele a régi kaposvári vármegyeházán egy ünnepségen szinte mintha a falubelink lett volna. Közvetlen, érdeklődő, szívélyes volt, s máig sem értem, hogyan, de mindenről tudott, mindenről kérdezett. Vele beszélgetve úgy éreztem, ez az ember, aki külsőre teljesen szülőfalujába illett, belsőleg is nagyon velünk él, élt meg élni is fog, amíg mi élünk, s azokban is, akik majd tőlünk kapják meg őt. Csodáltuk ezt az igaz embert, aki nem paskolta meg egyből az ifjú írót, hanem javította írásait, segítette; nemzedékeket felnevelt magával, s mindig újat vállalt. Szinte el sem tudok képzelni ceremóniát nélküle Mérőben. Azt hiszem, Fodor András helye örökké ott lesz közöttünk, ha nem áll mellettünk, hát bennünk, és velünk lesz. Kaposmérő őt nem veszítheti el, szükségünk van rá önbecsülésünkhöz, falunkhoz. Igaz magyar volt, aki tudott „élni”, és gondolkodni méreiül, magyarul, tehát európaiul.

Dávidházi Balázs

Kassai Lajos

Lovasíjász és íjkészítő. Az ő tevékenysége által vált a lovasíjászat sporttá, amelyet szerte a világon népszerűsít. Múltunk darabkái elevenednek meg bemutatóin, ahol a IX. század harcmodorát korhű fegyverekkel és kosztümben idézi fel. Kassai Lajos készíti az ősmagyar merevszarvú reflexíjakat, ezek a honfoglalás-kori sírokból előkerült maradványok rekonstrukciói. A Kassai Iskola tanítványaival a világ minden részén, például az Egyesült Államokban vagy Japánban is találkozhatunk.
Kaposmérő és Bárdudvarnok határában található a „Kassai-birodalom” tizenegy lóval és lovaspályával. Évente kétszer, május második és szeptember harmadik szombatján itt gyűlnek össze a világ lovasíjászai, hogy tudásukat összemérjék. Számos látogatót vonz az Európa-szerte egyedülálló, több, mint 160 éves kazah jurta, amelyet minden érdeklődő megtekinthet.

http://www.kassai-lovasijaszat.hu

Major Sándor

Szerkesztő, rendező. 1929. december 13-án született Kaposmérő-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig a Magyar Televíziónál dolgozott, először mint a TV Híradó munkatársa, majd szerkesztő-rendező, végül szerkesztőségi vezető. A televíziónál töltött harminc év alatt számos nívódíjat, fesztiváldíjat és kitüntetést kapott.
Sorozatműsorai: Megszállottak, Tanyasiak, Falujáró Kamera, Szülőföldem. Ez utóbbiból hatvanöt ötvenperces műsor készült a magyar szellemi élet kiválóságaival, úgy mint Németh Lászlóval, Illyés Gyulával, Borsos Miklóssal, Fodor Andrással, Szokolay Sándorral.

Soltra Elemér

Festőművész. 1922. december 17-én Jákóban született, a kaposmérői református igazgató-tanító fia. 1946-tól 1952-ig élt Kaposmérőben. Középiskoláit Kaposváron (1932-36) és Csurgón (1936-41) végezte. 1948-ban a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán festőművészi és rajztanári diplomát nyert. Alkotói és tanári munkásságát Kaposváron kezdte, majd 1952-ben Pécsre költözött, és ott él napjainkban is. A Tanárképző Főiskola tanára lett, 1972-82 között annak rajz tanszékét vezette. Művészi munkássága során 26 egyéni, 52 kiscsoportos és 150 kollektív kiállításon vett részt hazánkban és külföldön. Bejárta Európa művészeti központjait. Alkotásai megtalálhatók számos hazai és európai gyűjteményben. Munkássága egyik fő művének tekinti a Bicsérdi Kálváriát, melyet a bicsérdieknek adományozott. Jelenleg is alkot, kiállít, éremplasztikával foglalkozik. 1999 óta Csurgó város díszpolgára.

Dr. Mészáros Ferenc

Biológus. 1941. június 13-án született Kaposmérőben. 1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia-földrajz szakán szerzett tanári oklevelet. Az állatok iránti rendkívüli érdeklődése az egyetem elvégzése után a Természettudományi Múzeum Állattárába vezette. A mai napig a múzeumban dolgozik, mint főigazgató-helyettes. Tudományos munkássága legnagyobb része a parazitológia körébe tartozik, továbbá az utóbbi időben vízerőművek és folyóvízi gátak ökológiai hatáselemzésével is foglalkozik.
1969-ben doktori címet szerzett, 1982-ben a biológiai tudományok kandidátusa (PhD) tudományos fokozatot nyerte el.
Felesége botanikus, két gyermekük van.

Dr.Kanyar József

Állami-díjas történész, akadémiai doktor, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója. 1916. április 29-én, Kaposújlakon született törzsgyökeres református, paraszti családban. A kaposmérői református elemi iskola, majd a kaposvári Somssich Pál Gimnázium elvégzését követően a Budapesti Református Teológiai Akadémián 1942-ben lelkészi oklevelet szerzett, a Nagykőrösi Református Tanítóképzőben pedig tanítói képesítést kapott. 1943-ban történészi államtudományi doktorátust szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. A nyilas hatalomátvételt követően szökött katonaként bujkált Budapesten, ahol kapcsolatba került a parasztpárt vezetőivel, és a háború után a párt pécsi kerületi titkára, az ideiglenes nemzetgyűlés baranyai delegált képviselője lett. Szerkesztője volt a Pécsi Szabad Szó hetilapnak. Szépen ívelő politikai pályája a Parasztpárt szétesésével együtt megszakadt. 1948-ban hazatért Somogyba. Könyvtáros, főlevéltárnok, 1950-től pedig a Somogy Megyei Levéltár igazgatója lett. 1962-ben országosan elsőként jelentetett meg levéltártörténetet és fondjegyzéket. 1977-től az országban elsőként szervezett évente Levéltári Napokat. Vallotta, hogy "aki tisztességgel megírja szülőföldje történetét, nagyobb szolgálatot tesz, mintha világtörténetet írna". A Somogy megye múltja sorozat elindítójaként valóban nagy szolgálatot tett szülőföldjéért. Kései rekviem a szülőföldért című művében így vall: "Újlak és Mérő. Gyermekkorom ikerpár községei. Hogy életem második felében szülőföldem művelődéstörténetével kezdtem foglalkozni, meghatározó volt a Mérő-újlaki református elemi népiskola szerepe. Ma már minden történész tudja, hogy az a település, melynek egyháza és iskolája volt a múltban, az nagyobb értékű falu volt, mint a többi". Négy évtized alkotói munka után, 1990-ben nyugdíjba vonult, és a fővárosba költözött, ahová családi kötelékei szólították. 80. születésnapja alkalmából a megye és szülőfaluja Kaposváron országos tudományos tanácskozást tartott a szülőföld történeti kutatásairól. 1999. december 8-án, mint a Honismereti Szövetség örökös tiszteletbeli elnökét tudományos és közéleti munkájáért a köztársasági elnök Életmű-díjjal tüntette ki a Parlamentben. 2005-ben Budapesten hunyt el.

Kutasiné Molnár Boglárka, lelkész

Dr. Vig József

Kaposmérőben született, 1965. október 23. napján. Iskolai tanulmányait Kaposmérőben kezdte, majd a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1984-ben kezdte meg tanulmányait az Államigazgatási Főiskolán, majd jogi doktorrá 2000-ben avatták. Ekkor még Budapesten dolgozik, 2001. évben visszatér szülőfalujába.
2002-ben Kaposmérő polgármesterévé választották, ahol egészen 2006. áprilisában bekövetkezett haláláig ezt a tisztet töltötte be. Itt találta meg élete értelmét, számára csak Kaposmérő jelentette a munkát és a kikapcsolódást egyaránt, így a falu fejlesztése, átalakítása.
Hatalmas tervei voltak, amelyek közül sokat váratlanul bekövetkezett halála miatt nem tudott már megvalósítani. A szülőfalu levegője, a személyes régi kapcsolatok, a szívbéli jóbarátok olyan közeget teremtettek számára, amely közösség fejlődéséért boldogan dolgozhatott. Jó kommunikációs készségének köszönhetően a falu valamennyi lakójával jó kapcsolatban volt, rá mindig lehetett számítani, irodája és személye mindenki számára elérhető volt.
Rövid szabott pályafutása alatt sikerült sok tervét megvalósítani, így többek között Kaposmérő község központjának átalakítását, faluház felújítását, önkormányzat kerítésének megszüntetését, a temető kerítésének, ravatalozójának felújítását, zártkerti ingatlanok villamosítását, templomkert rendbetételét, játszótér kialakítását.