Kaposmérő

Kaposmérő településtörténete

Kaposmérő régen és ma

Kaposmérő község Somogy megyében, a 610-es és 61-es utak mentén, Kaposvártól 8 km-re helyezkedik el. Határa északról síkság, délről erdős, dombos terület, melyet a Kapos folyó oszt ketté. A község határának északi részén a leggyakoribb az agyagbemosódásos, barna erdőtalaj, a déli dombvidéken pedig a vörös agyag. A kettő között a Kapos ártere, amely gazdag legelőt és réti talajt biztosít. A mocsaras part fehérlő virágai, a zselici lankák hűs tölgy- és bükkerdei színezik a képet. „Piroslik a som, az anyajegy a szép vármegye arcán.” - írja Baksay Sándor, a híres prédikátor-író.Kedvező fekvése és adottságai révén Kaposmérő Somogy legrégebbi településeinek egyike. A község területe és környéke már az őskorban is lakott terület volt. A Kapos völgye a népek egyik fő közlekedési útvonala lett. A közlekedési utak egyik állomása Kaposmérő is, hiszen a folyó máshol oly széles ártere itt — a mai Dobogó-híd környékén — összeszűkül, és átkelőhelyet biztosít a késő-őskor emberének.

Önkormányzat

Az Önkormányzat 1990. október 26-án tartotta alakuló ülését. Ekkor tette le hivatali esküjét a polgármester és a 9 fős képviselőtestület. 1991. január 1-jétől működik Kaposmérő és Kaposújlak Községek Körjegyzősége Kaposmérő székhellyel.
Ezt megelőzően 1950-től működött a tanácsi közigazgatás, mely az 1855-ben alsófokú közigazgatási központként létrehozott Kaposmérői Körjegyzőség jogutódja volt, 1966-tól Kaposújlakkal, 1977-től Bárdudvarnokkal közös községi tanács szervezetben.

Az ember nyomát a kőkorszaktól kezdve megtaláljuk a határban. A téglagyár területén őskori kelta telepre utaló leleteket, maradványokat ástak ki, amelyek földművelésre és állat-tenyésztésre utalnak. Darray Kálmán, az Archeológiai Értesítő 1910-es számában írja le a leletet:
„A kaposmérői vaslelet tizenegy darab érdekes vaseszközt tartalmazott, melyek gazdasági eszközökből és szerszámokból álltak. A lelet legérdekesebb darabja a láncszemekből alkotott karikás zabla.”
A római birodalom bukása után a hunok, germánok, gótok és longobárdok éltek e tájon. A VI-VIII. századi avar birodalom is itthagyta nyomát. A téglagyár területén egy közép- és késő avar kori temető maradványait az 1980-as évek második felétől tárta fel leletmentés céljából a Somogy Megyei Múzeum.

Mérőt 1246-ban nyeri adományul IV. Bélától a Mérey család. A Mérő helynév e családnévből keletkezett, a Kapos előtag a folyó mellékére utal.
A középkorban a település legfőbb birtokosai az osztopáni Perneszi család tagjai voltak. A községhez tartozó Tokaj-puszta a középkorban falu volt. 1598-99-ben Mérő Perneszi Andrásé volt. 1621-ben Perneszi János itteni birtokait Csepely Györgynek idegenítette el. 1678-ban Csepely György özvegye Perneszi Ferenc birtokait vásárolta meg. 1688-ban a község 5 házból állott 15 lakossal.
A falu népességét tekintve gyors ütemben nő a lakosság száma. 1699-ben 25 jobbágy gazda, 11 házatlan zsellér, 3 kereskedő él itt. A faluban 1748-ban egyszerű harangláb áll, rajta 40 fontos harang, kerítés és kereszt nélkül való; temetőjében katolikusok és reformátusok temetkeztek. 1767-ben a földesúr katolikus mestert hozott a faluba, akinek a házát és fizetését is ő maga adta 3 évig.


1904-ben modern gőztéglagyárt épített Rotter Bernát és fia. A község északi határában, a vasút mellett található gyár ma már nem működik.
A XIX. század végén a faluban két felekezeti iskola működött. Az egyik 1892-ben épült, épületét 1976-ban bontották le. A másik 1867-ben épült, 1904-ben bővült és az átépített épületet ma is használják tanterem és lakás céljára. A tanító Ropolyka József, aki népírnoki és jegyzői munkát is végzett. 1917-ben Máté Ignác tanító mellé Papp Ilona tanítónőt rendeli a tanfelügyelőség.
Az 1948. szeptember 1-én történt államosítás óta általános, majd körzeti általános iskola működött Kaposmérőben 1991. január 1-ig. Az új iskola épületet 1972-ben építették, amikor a Gaál illetve Skublics család kúriájából kiköltözött az intézmény, s régi helyén a konyha és az ebédlő kapott helyet.
Kaposmérő az 1940-es években kisközség volt körjegyzőséggel, autóbusz megállóval és vasútállomással, amit az 1872-ben épített Dombóvár-Zákány illetve az 1906-ban épített - innen elágazó - Kaposvár-Barcs vasútvonalaknak köszönhetünk. (Utóbbit 1979-ben megszüntették.) Önálló postahivatala és csendőrsége volt.
A szovjet csapatok (a 3. ukrán front 57. hadserege) 1944. december 3-án vonultak be Kaposmérőbe, és így a porták nagy része felszerelését, berendezését tekintve igen jelentős károsodást szenvedett. A lakosság 1945 húsvétján tért haza végképp.
1945 húsvét után körülbelül 1000 katasztrális hold föld és 152 házhely kiosztására került sor Kaposmérőben. 1952-ben 400 katasztrális holddal megalakult a Zrínyi Miklós Termelő-szövetkezeti Csoport 21 családból 47 taggal.

Néhány adat a mai Kaposmérőről:
Területe összesen: 1398 hektár. Ebből belterület: 157 hektár, külterület: 1240 hektár.
A belterületi lakások száma: 818. A lakosság összlétszáma: 2576 fő.
A község aktív lakosságának körülbelül 75%-a eljáró, az ingázás fő iránya Kaposvár.

A Kaposszentbenedeki Plébánia 1777-ben alakult meg, és Mérőt is hozzácsatolták.

Iskolaépület hiányában a tanítók feltehetően a nemesi családok és a módosabb falusi családok gyermekeit háznál tanították. 1785-ben építteti meg a Gaál család kegyúri templomát. A ma is eredeti formájában álló templom egyhajós, félkör alakú szentéllyel, sekrestyével, késő barokk stílusban épült. A faluban 1819-ben még nincs katolikus iskola, az állásban lévő Domonkos János házaknál tanít. 1900-ban jelenik meg a faluban az első körorvos.