Testvér-település Vága

Vága (szlovákul Váhovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. A Kisalföld északi részén, Szeredtől 5 km-re délkeletre, a Vág jobb partján fekszik. A település közelében található a Kaskády-víztározó és erőmű, amelyet 1985-ben fejeztek be.

Története

1259-ben "Waga" alakban IV. Béla király adománylevelében említik először, amikor a király Rexit pozsonyi várjobbágy földjét a vágai Damjánnak adta. Már a 14. század elején az esztergomi érsekség birtoka volt és maradt egészen a jobbágyság megszüntetéséig. 1281-ben, 1326-ban és 1361-ben is említi oklevél. A 14. században malmot is említenek a településen. A falu régi temploma 15. századi volt. 1553-ban még 28 portával adózott. 1597-ben összeírták a falu által elszenvedett károkat.[2] A 16. században az újvári, majd a nagyszombati uradalomhoz tartozott. Az ismétlődő török támadások következtében majdnem teljesen megsemmisült. 1664-ben 3 háztartásban 3 fejadófizető személyt említ a török adóösszeírás, mely szerint Selle (Vágsellye) náhijébe tartozott a falu.[3] 1694-ben temploma romos állapotban állt, 1718-ban újat kellett építeni helyette. A lakosság csökkenése a kuruc háborúk és a járványok következtében tovább folytatódott. Erről tanúskodik az 1715-ös adóösszeírás is. A 18. század folyamán megindult a népesség növekedése, mely egyre nagyobb méreteket öltött. 1785-ben Vágának már több mint ezer lakosa volt. A kézművesség is gyorsan fejlődött, több molnár, szabó, takács, mészáros és csizmadia is dolgozott a faluban. Iskolájának legkorábbi említése 1816-ból származik. 1825-ben nagy tűzvész pusztította. 1869-ben a falunak 1644 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de 17 hajómalom is működött a községben a Vág folyón.
A 20. század elején sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Az első világháborúban a falunak 77 hősi halottja volt. Az első bécsi döntés után Vága Csehszlovákiában maradt. A határkiigazításról állandó tárgyalás folyt, végül 1939. március 14-én a községet Magyarországhoz csatolták. 1945-ben újra visszakerült Csehszlovákiához.
A község új címerét és zászlaját 2001-ben avatták fel.

Vályi András szerint VÁGA. Vagovce. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Vág Szerdahelynek szomszédságában, mellynek filiája; határja 2 nyomásbéli, Vágvize' áradásaival gyakran károsíttatni szokott.[5] Fényes Elek szerint " Vágha, (Vagoncze), Poson m. vegyes magyar-tót falu, a Vágh vizénél, ut. p. Szeredhez 1 órányira délre. Lakja 1421 kath., paroch. templommal. Termékeny határa sokat szenved a Vágh kiöntéseitől. F. u. az esztergomi érsek.
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Vága, a Mátyusföldön fekvő nagyközség, 323 házzal és 2115 róm. kath. vallású lakossal. Régi érseki birtok, mely 1326-ban, a mikor Gyarmati Gergely az esztergomi érsekségnek adományozta, már a mai nevén szerepel. Az 1553-iki portális összeírásba Vaaga alakban 28 portával van felvéve. Hajdan tót község volt, de idővel megmagyarosodott. Ma is a herczegprimásnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok között elterjedt hagyomány szerint e községet három, Erdélyből ide menekült, magyar halászcsalád alapította, u. m. a Nagy-Józsa, a Puskás és a Szabó családok. A török világban az ellenséges csapatok keményen megsarczolták a lakosokat. Kath. temploma 1778-ban épült. 1824-ben nagy tűzvész pusztított a községben, erre emlékeztet a Szent Flórián szobor. Ide tartozik Várrét puszta; neve bizonyára történeti jelentőséggel bír. A községnek, habár nagyközség, nincs postája; ugyanis utolsó postája Vágszerdahely, távírója és vasúti állomása Szered.

Népessége

1880-ban 1884 lakosából 1731 magyar, 32 szlovák, 28 német és 93 ismeretlen anyanyelvű. 1890-ben 2051 lakosából 2030 magyar, 15 szlovák, 4 német és 2 egyéb anyanyelvű. 1900-ban 2115 lakosából 2065 magyar, 38 szlovák és 12 német anyanyelvű. 1910-ben 2036 lakosából 2030 magyar, 5 szlovák és 1 egyéb nemzetiségű. 1991-ben 2012 lakosából 1621 magyar, 383 szlovák, 5 cseh és 1-1 német illetve lengyel. 2001-ben 2021 lakosából 1558 magyar, 444 szlovák, 4-4 cseh és cigány valamint 1 lengyel. 2011-ben 2083 lakosából 1344 magyar, 685 szlovák, 17 cigány, 3 morva, 2-2 cseh, horvát és orosz, 1 német, 6 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű.
Őshonos lakosságát évszázadokon át magyarok alkotják. Nemzetiségi összetételének eltolódása a második világháború utáni években kezdődött. A magyarságát súlytó asszimiláció folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A 2001 és 2011 közötti években a magyarok száma 15 százalékkal csökkent, a szlovákok száma viszont az 50 százalékos növekedést is meghaladta.

További információk